legnézettebb
tovább >>
legújabb
tovább >>


Ki árulta el valójában Julius Caesart?

Tudásfeltöltés > Aktuális
2018.03.05.

Shakespeare Julius Caesar című darabjának híres mondata („Te is, fiam Brutus?") alapján sokan úgy hiszik, hogy az uralkodó Brutust tartotta az ellene elkövetett merénylet fő szervezőjének. Ki volt Brutus és kinek az árulása lephette meg igazán Caesar-t?

Julius Caesart minden idők egyik legnagyobb hadvezéreként és politikusaként tartják számon, fontos szerepe volt abban, hogy az ókori Róma köztársaságból császárság lett. Caesar életének egy Kr.e. 44. március 15-én elkövetett merénylet vetett véget, amikor a szenátorok egy csoportja több késszúrással megölte. Shakespeare művében Marcus Junius Brutus (röviden: Brutus) és Gaius Cassius Longinus (röviden: Cassius) szerepelnek a gyilkosság kitervelőiként, pedig abban nagy szerepe lehetett a drámában alig említett Decimus Junius Brutus Albinus-nak (röviden: Decimus) is. Brutus és Cassius ugyanis Caesar ellenségei voltak és csak karrierjének felfelé ívelésekor csatlakoztak hozzá, de sosem számítottak a hadvezér bizalmasainak. Decimus azonban már fiatalon csatlakozott Caesar Galliában harcoló seregéhez és mindvégig az ő oldalán harcolt. Amikor kitört a polgárháború, Decimus Caesar mellé állt, aki később Gallia ügyvezető kormányzói tisztségével jutalmazta hűségét. Decimus szeretett volna győzedelmes katonai felvonulást vezetni Rómában, de míg más alacsonyabb rangú vezetőknek ezt Caesar megengedte, Decimus-nak nem. Vélhetően az is egyre jobban zavarta, hogy Caesar egyre inkább unokaöccsét, Octaviust tekintette bizalmasának, ezért úgy döntött, csatlakozik azokhoz, akik az uralkodó ellen merényletet terveztek. Bár a merénylet napján Caesar - annak hírét hallva, hogy az életére akarnak törni - úgy döntött, hogy nem megy el a szenátusba, Decimus mégis meggyőzte, hogy legyen ott az ülésen. A gyilkosságot követően Octavius először szövetséget kötött Decimus-sal, később azonban saját katonáit játszotta ki ellene, hogy az ellenség kezére kerüljön.

Forrás: mult-kor.hu, Wikipédia, mek.oszk.hu; Kép forrása: flickr.com

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások ehhez a cikkhez