legnézettebb
tovább >>
legújabb
tovább >>


Kétszáz éve született Irinyi János

Tudásfeltöltés > Aktuális
2017.07.30.

Irinyire a köztudatban úgy emlékeznek, mint a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálójára, pedig elméleti munkássága legalább ilyen nagy jelentőségű volt.

Irinyi János 1817-ben született a ma Románia területén fekvő Albison. A jogi pályát cserélte kémiára, amikor a bécsi Polytechnikum diákja lett. 1836-ban, egy sikertelen tanórai kísérlet kapcsán dolgozta ki a zajtalan, robbanásmentes gyufa ötletét. Oktatója, Meissner-Traugott Pál egy kéntartalmú vegyületet próbált égetni, de kísérlete nem járt sikerrel. Irinyi úgy gondolta, hogy a keverékbe kén helyett foszfort tesz, akkor az meggyullad majd. Irinyi azonban nemcsak kísérletezéssel, hanem a kémia elméleti oldalával is foglalkozott. A kor nagy francia vegyésze, Antoine Lavoisier az oxigént savképzőnek tartotta, vagyis úgy vélte, a savak mindenképpen tartalmaznak oxigént, ami pedig oxigént tartalmaz, az mindenképpen sav. Irinyi azonban szembe ment a nagy tekintélyű tudóssal és bebizonyította, hogy vannak olyan savak, amelyek nem tartalmaznak oxigént és akadnak olyan lúgok, amelyekben oxigén is van. Irinyi felismerte, hogy a víz savként és lúgként egyaránt viselkedhet, ez a szemléletmód a modern sav-bázis elméletek előfutárának is tekinthető. Irinyi János az agrokémia területén is letette a névjegyét. 1839-es, A konyári tó c. tanulmánya, a szikesek korabeli kutatásának egyik fontos műve volt, melyben a szerző nemcsak az adott tó vizének összetételével foglalkozik, hanem olyan - később a gyakorlatban is megvalósított - ötlettel állt elő, mint a gipsszel történő talajjavítás. Sajnos a történelem viharai nem kedveztek annak, hogy Irinyi János teljes mértékben kibontakoztassa tehetségét, az 1848/49-es szabadságharc bukása után teljesen fel is hagyott a tudományos munkával.

Forrás: Magyar Tudomány, Wikipédia, omikk.bme.hu; Kép forrása: flickr.com

 

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások ehhez a cikkhez