legnézettebb
tovább >>
legújabb
tovább >>


Evolúciós eredetű félelem

Tudásfeltöltés > Aktuális
2017.10.07.

Német és svéd kutatók a pókoktól és kígyóktól való félelem eredetét vizsgálva megállapították, hogy ezek a fóbiák genetikai eredetűek.

Az emberek többsége, ha teheti, távol tartja magát a pókoktól, kígyóktól. Vannak, akiknél a pókoktól való viszolygás már beteges szorongássá fajul, vagyis pókfóbia alakul ki. (A pókfóbiát idegen szóval arachnofóbiának, a kígyótól való rettegést pedig ofidiofóbiának nevezzük.) A fejlett országok lakosságának 1-5%-a szenved valamilyen fóbiától. A betegek általában tisztában vannak azzal, hogy félelmük túlmutat a realitásokon, de mégis nehezen tudják azt kezelni. A fóbiák gyakran filmekben meg is megjelennek: Indiana Jones a kígyóktól rettegett, a Harry Potterben pedig a címszereplő jóbarátja, Ron Weasley küzdött a pókoktól való félelemmel. Fóbiák nemcsak a világnak azon részein fordulnak elő, ahol olyan pókok vagy kígyók élnek, amelyeknek marása életveszélyes vagy akár halálos is lehet. A tüneteket nemcsak az élő állat látványa válthatja ki, hanem az állatot ábrázoló fotó vagy rajz megpillantása is.

Az már korábbi kísérletek során is kiderült, hogy a kisgyerekek gyorsabban észrevesznek egy pókot vagy egy kígyót, mint más állatokat. Német és svéd kutatók a közelmúltban egy olyan korcsoporttal végeztek kísérleteket, akiknek még nem lehetett személyes kapcsolatuk ezekkel az állatokkal. Hat hónapos babáknak mutattak képeket többféle növényről és állatról, köztük kígyókról és pókokról is. A kisbabák pupillája csak az utóbbi két állatcsoport láttán tágult ki, amiből a kutatók arra következtettek, hogy a tőlük való félelem nem tanult, hanem genetikai eredetű.

Forrás: HVG, webbeteg.hu, Wikipédia; Kép forrása: flickr.com

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások ehhez a cikkhez