legnézettebb
tovább >>
legújabb
tovább >>


A vegyész-tábornok

Tudásfeltöltés > Aktuális
2018.04.09.

200 éve született a 1848-49-es szabadságharc tábornoka, Görgey Artúr, aki nemcsak katonaként jeleskedett, hanem vegyészként is jelentős eredményeket ért el.

Görgey Artúr 1818-ban, a mai Szlovákia területén található Toporcon látta meg a napvilágot. Az elszegényedett nemesi család gyermeke az ausztriai Tulln-ban kapott katonai kiképzést, de miután a katonaságból kiábrándult, egy barátja ajánlására a prágai egyetemre került és a vegyész Josef Redtenbacher tanítványa lett. Redtenbacher rendkívül jó véleménnyel volt tanítványáról, ami más magyar hallgatók - többek között Than Károly - előtt is megnyitotta az utat a vegyészeti tanulmányok felé. Redtenbacher hívta fel Görgey figyelmét az akkortájt virágkorát élő szerves kémiában rejlő lehetőségekre, Görgey pedig nekilátott a kókuszdióban található zsírsavak vizsgálatának. Már zajlott az 1848-as szabadságharc, amikor a témában készített dolgozatát feladta a bécsi császári és királyi Akadémiának. A kókuszdió zsírsavai azért kerültek Görgey érdeklődésének középpontjába, mert akkortájt ez egy könnyen beszerezhető és olcsó alapanyaga volt a szappangyártásnak, néhány évvel korábban pedig már Fehling is mutatott ki belőle zsírsavakat. Az Akadémia kitüntette és tiszteletdíjjal jutalmazta a dolgozatot. A sikeresen induló tudományos pályát azonban a családi események és a történelem egyszerre akasztotta meg. Nagynénjének férje meghalt, ezzel a toporci családi birtok vezető nélkül maradt és barátairól is egyre túlfűtöttebb leveleket kapott a szabadságharc eseményeiről. 1848 májusában mint volt huszár főhadnagyot, Görgey Artúrt is behívják a hadseregbe. Vegyészeti tudását itt kamatoztatni tudta, amikor szakvéleményt készített egy magyar gyutacs- és csappantyúgyár felállításáról. Katona tapasztalatai azonban fontosabbnak bizonyultak kémiai ismereteinél, így végül nem a gyárigazgatói posztot kapja meg, hanem a magyar hadsereg tábornoka, később hadügyminiszter lett. A szabadságharc bukása után Klagenfurtba száműzték, oktatói állást nem kaphatott, ezért a helyi gázgyárban helyezkedett el vegyészként. A kiegyezés után térhetett vissza Magyarországra, ahol a közélettől visszavonulva élt 98 esztendős koráig.

Forrás: members.iif.hu/visontay, Wikipédia, mult-kor.hu; Kép forrása: tortenelmiportre.blog.hu

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások ehhez a cikkhez